Kővári Zsolt Khan Tengri expedíció: mit tanít a Dranaz-hágó a megbízható felszerelésről?

Kővári Zsolt Khan Tengri expedíciója újabb komoly mérföldkőhöz érkezett. Az elmúlt napokban átkelt a törökországi Dranaz Geçidi hágón, amely az út eddigi legmagasabb pontját jelentette számára.

A Budapestről induló expedíció során Zsolt már több mint 2000 kilométert tett meg kerékpárral. Az út jelenlegi szakasza Észak-Törökország hegyvidéki területein vezet keresztül, ahol a környezet, az időjárás és a terepviszonyok teljesen más kihívást jelentenek, mint az útvonal eddigi részei.

A Dranaz-hágó körülbelül 1365 méteres magasságban található, a Küre Mountains hegységben. Ez a sűrű erdőkkel borított hegylánc a Fekete-tenger partvidékével párhuzamosan húzódik végig Észak-Törökországban, és természetes választóvonalat képez a szárazabb belső-anatóliai fennsíkok, valamint a párás fekete-tengeri vidék között.

Bár a 1365 méteres magasság önmagában nem számít extrém alpesi szintnek, a környék karaktere miatt mégis az expedíció egyik első igazán komoly hegyi próbatétele volt. Zsolt délről, a belső-anatóliai oldal felől érkezett a hegyek közé, majd a hosszú emelkedők és szerpentinek után kezdett ereszkedni észak felé, a Fekete-tenger irányába.

A táj ezen a ponton látványosan megváltozik. A nyíltabb, szárazabb fennsíkokat fokozatosan sűrű fenyvesek, mély völgyek és párás hegyi utak váltják fel. A Fekete-tenger közelsége miatt a környéken gyakori a gyors időjárás-változás, amely egy kerékpáros expedíció során különösen megterhelő tud lenni.

Az elmúlt napokban Zsolt több alkalommal is kifejezetten nehéz körülmények között haladt:

• tartós hideg esőben, 

• sűrű ködben, 

• erős oldalszélben, 

• valamint jelentős lehűlés mellett. 

  
  

A nedves, csúszós szerpentinek és a többórás emelkedők nemcsak fizikailag jelentenek komoly kihívást, hanem mentálisan is folyamatos koncentrációt igényelnek. Egy ilyen szakaszon könnyen átázik a ruházat, a lehűlés pedig jelentősen lassíthatja a regenerációt. Ilyenkor már nemcsak az erőnlét számít, hanem az is, hogy a felszerelés mennyire megbízható, és az ember mennyire tud tudatosan alkalmazkodni a változó körülményekhez.

Ezek a körülmények nemcsak az embert, hanem a felszerelést is komoly terhelésnek teszik ki. A hideg, a nedvesség, a folyamatos igénybevétel és a hőmérséklet-változás hosszú távon minden technikai eszköz állapotára hatással van.

A magasban végzett munkák során használt leesés elleni védőeszközök sok esetben hasonló környezetben működnek. Egy állványzaton, tetőszerkezeten vagy ipari létesítményben dolgozó szakember felszerelése ugyanúgy ki van téve:

• az esőnek, 

• a párás levegőnek, 

• az UV-sugárzásnak, 

• a lehűlésnek, 

• és a folyamatos mechanikai terhelésnek. 

Sok esetben nem a látványos sérülések jelentik a legnagyobb kockázatot, hanem azok a fokozatos hatások, amelyek idővel befolyásolhatják egy védőeszköz biztonságos használhatóságát. Az anyagfáradás, a nedvesség vagy az időjárási terhelés kívülről sokszor nem is azonnal látható.

Ezért különösen fontos, hogy a leesés elleni védőeszközök állapotát rendszeresen ellenőrizzék, és ne csak előírásként, hanem valódi biztonsági kérdésként kezeljék.

Kővári Zsolt útja jelenleg még csak az expedíció első nagyobb hegyi szakaszainál tart. A következő hónapokban ennél jóval komolyabb magashegyi környezet és extrémebb körülmények várnak rá Közép-Ázsia hegyei között. A Dranoz-hágó azonban már most jól megmutatta, hogy egy ilyen vállalás során a kitartás mellett a felkészülés, a tudatos döntések és a megbízható felszerelés is meghatározó szerepet kap.

Zsolt útját a Facebook oldalunkon követhetik az érdeklődők.

További érdekességek Kővári Zsolt útjáról és a B2TR expedícióról.